Anya vagy, hát nyughass! Szoptass, moss és altass!
Majd, ha eltelt pár év, magaddal foglalkozhatsz.
Talán.
Azt olvasom az egyik ismerős fészbukján, nevezzük Klárinak, táncos ő is: három hetes a gyerekem ( kis kínainak néz ki, állati cuki amúgy) mikor mozoghatok már. Hiányzik is, felesleg se nagyon maradt rajtam.
Öt perc múlva már tele van a fala, általában az összes nevelési-terhességi- anyasági kérdésre rengeteg tanács árad, azonnal és határozottan kijelentve dolgokat. A barátnők, a félismerősök, a rokonok is beszállnak, a tanácsok 90%-ban egy irányba mutatnak: NE hiányozzon a mozgás, MARADJ a seggeden, ÉLVEZD KI a tündéri babócát, babaszag, puhaság, estébé, estébé. Majd jön az ultimate érv: én is, mikor Ágikával/ Benővel otthon voltam, fél évig csak ő, csak örültem hogy élek és két órát alhatok, 30 kilót híztam de nem baj, kellett a tejhez, mit számít, majd utána, ha nem szoptatok.
Én általában ilyenkor radikálisan nem kommentelek, de most nem bírtam ki. Kivételesen Klárinak írtam, kisebb nézeteltérésbe bonyolódva a kérdésről, ráadásul az egyik rokonával,akinek a tanácsaiba érezhetően a személyes vitáik is beleszűrődtek,na, még gázabb, ez a helyzet amiből nem lehet jól kijönni, úgyhogy kis megmondás után ki is szálltam.
De, mivel Klári nincs egyedül a kérdésével, itt leírom.
Először is: az, hogy "velem is így volt,amikor Manómmal" ..., az ugye nem érv. Személyes tapasztalat, ami amúgy fontos , és nem elhanyagolható szerepe van a meggyőzésben. Vannak erről szociálpszichológiai kutatások: statisztikáknál, tudományos érveknél sokkal többet alakít a véleményünkön az ismerőseink tapasztalata. Ha azt halljuk, hogy a szomszédnak az első külföldi útnál lerobbant az új Fiatja, és hívhatta az autómentőt négyszázötven euróért, az sokkal jobban megerősít minket abban, hogy ne vegyünk Fiatot ( az olasz autók szarok), mintsem ötszáz statisztika a fejlődő torinói autóiparról.
(Van ez a jó kis oldal, ' a te érvelési hibád', most kikerestem, anekdotikus érvelésnek nevezi ezt. )
Másodszor: ebből következően , ha vannak kérdéseid, NE hagyatkozz CSAK ÉS KIZÁRÓLAG az ismerősök véleményére és sztorijaira.
Halihó, emberek! A tudomány már fel van találva!
Sőt, köszönhetően az internetnek, rengeteg információ elérhető, mégha sokszor ellentmondóak is. Kis józan ésszel és érzékkel a forráskritikához, hamar lehet SZAKMAI véleményeket találni, telefonszámot, személyes tanácsadót, támogató csoportot, bármit, ahol SZAKEMBEREK SZAKÉRTENEK, nem , izé, személyes szarokkal szurkálnak. (Vagy mi. A költői hév elragadott.)
Harmadszor: a biológiai tényeknél szerintem ebben a kérdében (is) sokkal jobban érvényesül a kultúra. Az, hogy mikor sportolj, nem biológiai, hanem az adott társadalomtól és abban a szűkebb környezetedtől függő kulturális kérdés. Hogy hogyan látod a tested, kulturális kérdés. Hogy gondolatban milyen szakasztokra bontod az anyaságot, kulturális kérdés. A tested érzékelésére társadalmi beidegződések és elvárások hatnak. " A tested csatatér" ,
(ezt mondja Barbara Kruger, kortárs amerikai képzőművész, nagy kedvencem amúgy, bár kicsit már avíttas a tipográfia)
Ha belga vagy, 14 hét és te teljesértékű munkavállalóként húzol szépen vissza dolgozni. Ha amerikai, akkor ugyanezt megteszed hat hét után. Ha középosztálybeli, vidéki német, anyaságod kiterjed, nyúlik évekig, nem sietős az előtti életedbe visszatérni, sportolni, esetleg elválasztani. Ha pedig óriási szerencsétlenségedre japán lennél, felejts el mindent, az elvárás az, hogy a büdös életben ne is dolgozzál többet.
A magyar társadalomban, legalábbis számomra meghökkentően nagy részében az van, hogy az első hat hónap egyfajta "rávezetés" az anyaságra, a gyerek bőg, hasfájós, te nemalszol, minden más megszűnik, napirend, normális élet csak 2-3 hónap után,ne várj mást, de addig is ÉLVEZD és NE gondolj másra.
A magyar anya idillben szagolgatja a babaszagot, nem vágyódik Moszkvá el.
Klárának konkrétan azt mondták szinte egyöntetűen, nyughasson már, miért nem élvezi az anyaségot? miért akar MÁST is??? És főképp, miért akar mozogni, az a hiúságok hiúsága az adott helyzetben.
WTF?? Itt nyílt ki végleg a bicska a zsebemben: az, aki sportol, az miért ne élvezné az anyaságot? az miért lenne önző? Akinek van erre igénye, az miért is kell elhajtani? ( hozzátéve, hogy megértem ha valaki teljesen máshol van, de) miért is ez az előírás?
Amúgy pedig totálisan nincs képben, aki a mozgást a HIÚSÁGGAL azonosítja. Erről itt már írtam, "minek anyunak a jó segg" címmel. A mozgás nem a hiúságról szól , mármint szólhat arról is, kinek miről, de szülés után inkább arról , hogy regenerálni kell a testet. És az pedig magától nem fog menni. Kötelezővé tenném, fogalmazhatunk így is, van olyan fontos a későbbi testi állapotod, következésképp közérzeted, azaz az életed szempontjából, mint mondjuk a nőgyógyászati kontroll.
Na, eddig az elméleti háttér, és most kanyarodjunk vissza szegény tanácstalan Klárához: mit mond a szikár biológia? Vagy, tegyük fel úgy is a kérdést, ahogy sokan félénken kérdezik tőlem üzenetben: de izé, nem lesz bajom tőle? és lesz tejem, ha mozgok?
Nyugodtan mozogj, izzadj is meg,nem gond, nem lesz bajod, és lesz tejed is.
Linkeltem ehhez néhány kutatási eredményt, aki rajtam kívül olyan elvetemült, hogy szereti az ilyesmiket angolul:
http://www.babycentre.co.uk/a749/exercise-after-birth-the-first-six-weeks
Röviden és velősen pedig magyarul a szuper W. Ungváry Renáta cikke, a szoptatási tévhitekről, érintve a mozgás kérdését is. ( ő igazi nagyágyú, IBCLC laktációs szaktanácsadó, emellett a Szoptatásért Egyesület elnöke és LLL tanácsadó is)
Szóval - KONKLÚZIÓ- mozogj, és ha valaki nyomasztani akar, azt nyugodtan el lehet küldeni tudományos alapon is a pi francba.
( Praktikus tanácsokat és videókat pedig egy csomót találsz itt, ez például megvolt a hátfájásról? Irakozz fel a youtube- csatornámra, hogy értesülj az új videókról és az élő órákról, itt: https://www.youtube.com/user/kulcsarvajdaeniko )
ezeket pedig én javaslom az első három hónapra.
Csatlakozz a facebookon is, ide gyere.)
