Helló hétfő!

Egy új sorozatot indítok a héten: Mamma Hardcore.

Nagyon intenzív, de időben rövid, koncentrált gyakorlás lesz:

minden nap felteszek egy új órát, max 20 perc hosszú lesz,még a szülés utáni anatómiai változások és épülő izomzat figyelembevételével, DE egyre intenzívebb mentális és fizikai koncentrációt igényelve. Mindezt persze úgy, ahogy én szeretem csinálni és tanítani: folyamatos mozdulatok, építkezés, testi figyelem , fontos, szép részletek. Garantáltan felfrissülés, agymosás és szellemi fürdő, ugyanakkor jókora fizikai kihívás.

Az első óra kedden 11-kor kerül fel, és aztán minden nap egy újabb, szombatig, vasárnap pihenő :-)

Öt nap, ne hagyj ki egyet sem!

Ez ugyan az anyatestek szempontjából némiképp mellékszál, de a véletlenek furcsa összjátéka folytán múlt csütörtökön három emberrel is beszélgettem rögtön egymás után, ahol felmerült, hogy a lányukat beíratják gyerekbalettra,sőt, baba-balettra, már kétévesen is járhat, milyen jó lesz, ugye szerintem is. Te táncos vagy, ennek biztos örülni fogsz, olyan kedvesen mondták, és annyiszor elmondtam a nemrövid véleményem erről, hogy inkább leírom.

szóval: akkor járjon?

A rövid válasz az, hogy NEM.

A hosszú válasz: ( előre megmondom, a vége az lesz, hogy ATTÓL FÜGG)

Ha a bababaletton azt értjük, amit általában érteni szoktak, akkor semmiképp ne járjon. Hú, mennyi ilyet láttam, tartsuk ezt a művház mozgástermében, rózsaszínben-harisnyában- valami balett-gyakorlócipő- ( ezt amúgy tutyinak hívják szaknyelven, jó béna kifejezés) -szerűségben, vagy lehet zokniban is csúszkálni, szól cd-ről a klasszikus zene.

Az a baj, hogy ezek az órák a balett maníros és gagyiromantikus dizniszerű külsőségeit ragadják meg: a tütü, a pózolás, a mesterkélt kecsesség. Ez nem a gyerekek hibája, legkevésbé, hanem a balettpedagógusoké, akik nem látják a rendszert, és egy MINTHA módon könnyen lemásolható elemet tanítanak. A felszínt: hogyan forgassuk ki a lábunkat 180 fokban. Hogyan emeljük minél magasabbra. Hogyan tegyünk úgy, MINTHA balerinák lennénk.

Az igazság viszont az, hogy a balett nem „minden tánc alapja”, ahogy hangoztatni szoktak. Mint mozgásrendszer csak speciális testekre való, olyan testi adottságokra, amelyek ezerből egy embernek vannak meg. Alapja a lábak kiforgatása 180 fokban, amikor a térdek ( és nem a lábfej!) pont oldalra néznek. Ha ez nincs meg, plána ha csak felszínesen tanítják, akkor a balettelemek mindegyike kis csalással valósul meg, ami -ha nagyon erőltetik- erősen rongálja és hosszú távon tönkreteszi az ízületeket. A balett-táncosok sem „balettot” tanulnak legelőször, hanem előkészítő gimnasztikát, hogy a testet alkalmassá tegyék erre. A gimnasztika nem látványos és az ambíciózus anyukák számára, akik mielőbb látványos eredményeket várnak, uncsi, tehát inkább bájosan csináljanak valami balettszerűt-aranyosat ( jó esetben) , vagy erőltetetten próbálkozzanak olyan balettmozdulatokkal, amire testileg nincsenek készen.

Kedves barátnőm, aki a HODWORKS kiváló táncosa, és többek között diplomás balettanár is tanít egy magánoviban, úgynevezett „ balettot”. Ez a megnevezés a szülők felé mond valamit, hogy a gyerek mozogni tanul, valamilyen rendszert, testtudatot, netán kecsességet ( ha van bármi értelme ennek a szónak gyerekekre alkalmazva). Természetesen, mert Juli azzal, amit én mondok, tisztában van, nem figurákat tanulnak, hanem testtudatot, kreatív játékokat, mozgásbeli fegyelmet, a kihívásszerű megmozdulás izgalmát.

A gyerekek imádják.

Az anyukák meg fúrják, mert ez nem olyan látványos és számszerűsíthető, mint az, hogy megtanult ügyesen forogni, csinos kis menüettet tud előadni, és megy a glissade-jettée. Az könnyebben lemérhető, ennek viszont értelme van.

Szóval, hogy járjon-e, az attól függ, hogy megitélésed szerint a tanár ezzel valamennyire tisztában van-e, és akkor persze, menjen, ezerrel. Ha nincs, akkor csak ízlés-és testrombolást kap, sok pénzért cserébe.

( epilógus és hozsánna )

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a balettal valami baj lenne. A klasszikus balett egy csodálatos rendszer, több mint egy évszázadon át tökéletesedett, a Magyarországon tanított Vaganova-iskola ezen belül a csúcs, a néhai Vaganova mesternő egy fantasztikusan egységes, és a matematika logikai tisztaságával egymásra épülő gyakorlatokkal zseniális módszertant hozott létra a balett oktatására.

Viszont, bocsánat az undorító elitizmusért, de szerintem a balett csodáit kívülállók és amatőrök nem láthatják. Sok-sok órányi megfeszített munka, sőt, évek kellenek hozzá, hogy a rendszer látszódjon. Van ilyen.Van, ami az elejétől és kicsiben is jó. Kicsit futni jó, kicsit jógázni, kicsit kosarazni, heti egyszer úszni járni jó, de van ami egy olyan bonyolult rendszer, hogy az elején csak az építőköveket fogod lassan kifaragni, évekig, rohadt hosszú évekig, és a titkai csak sokkal beljebb derülnek ki.)

itt is vagyok a facebookon ( csoport)

itt a youtube-on  ( videók, online edzések)

ajánlom ehhez kapcsolódva:akkor mire járjon ?

Azt mondja a férjem, hogy jó-jó, szuper hogy van rá elmélet hogy mit lehet szülés után már két héttel csinálni, de tulajdonképpen miért is kell izgágán ficánkolni hogy mielőbb elkezdhessen az ember mozogni? Mindezt miközben a szülés utáni képeket nézegettük, és az edzésmódszereimet ecseteltem.

És tényleg, miért is? Nem tudtam kapásból frappánsan válaszolni. De most, egy kis időkérés után, ha nem is velősen egy mondatban, de tudok.

Szóval szerintem az ilyen cikkek, mint például EZ

a meggyötört testű anyákról ( talán ismeritek, jó nagyot futott a facebookon meg az indexen is), meg az ilyen fittmamanaplók, mint a másik nagyon hájpolt ikerszülés utáni szupertestű EMEZ

teljesen rossz helyre terelik a figyelmet.

Általában ugyanis kétféle dolgot állítanak:

A: néz milyen szép és izmos vagyok, csak egy kis sport, fegyelem meg jó kajálás, és ilyen szuperül nézel ki te is, két hét alatt,vedd is meg az edzésprogramomat gyorsan!!!

B: a jól kinéző anya a szexista jóseggközpontú társadalom normatív előírása, pedig az igazi anyák így néznek ki, mint én! és büszkék rá, hisz ott az a gyönyörű gyermek!!!!!

Á és Bé is a KINÉZET felől közelít. Jól nézel ki/ szarul nézel ki.

Sokat sportolsz, jól kajálsz ? >>> CSINI VAGY!! CSAK KEMÉNYEN! MAJD ÉN MEGMUTATOM HOGY ÍGY IS LEHET!!!

Leszarod, mert szoptatsz/ hasfájós/ nemalszik/tenemalszol/ nincsnapirend/ zuhanyoznisincsidőm/ nem baj mert megéri!! >>>> NEMVAGY CSINI, DE NEM IS KELL!! LE A TESTSZÉGYENÍTÉSSEL, FÚJFÚJ!

Na, szerintem pedig ennek semmi köze a kinézethez. Tulajdonképpen az egész sportolásnak semmi köze a kinézethez, mármint abban az értelemben, hogy ez valamiféle cél lenne. Fontosnak érzem tisztázni ezt, hiszen én is felteszem magamat fotókon, de nem szeretném ha ezen lenne a hangsúly.

Valahogy mintha elfelejetnénk, hogy -ez most nagyon didaktikus lesz, de mégis ki kell mondani- a mozgás az egészségről szól.

Még pontosabban, a helyes működésről.

A test helyes működtetéséről.

A testünk úgy néz ki jól, ha funkcionálisan működik.

Az evolúció során meg kellett tanulnia ellátni bizonyos feladatokat , az ön-és fajfenntartás érdekében. Gyorsan és sokáig futni. Ugrani. Hordozni a csimpaszkodó utódot. begyűjteni a bogyókat, elejteni a bölényt. Akár úszni is. A lényeg, hogy fizikai kihívások elé voltunk állítva, és a test ehhez alkalmazkodott, ami, mintegy mellékesen, látszott is rajta.

Ma, ellenben, autóval és lifttel a fenekünk alatt, napi maximum 500 lesétált méterrel, ülőmunkás képernyőbámulással és billentyűzeten pötyögtetéssel teljesen másfajta funkciókat látunk el a testünkkel. És ehhez még nem tudtunk alkalmazkodni.

Ha nem futunk, elvesztjük a funkciót, amire a lábunkat tervezték az evolúciós folyamatok.

Ha nem emelünk, elvesztjük a kar szerepét.

Nekem egy meggyötört/meghízott/elformátlanodott női test nem arról szól, hogy igen, ez ilyen, csúnya, na és, hanem arról, hogy a funcionalitással elvesztette a kapcsolatát. A jól működő test nem egyenlő a kockás hassal vagy a kerek fenékkel, viszont egyenlő a jó közérzettel és a funkcionalitással, az, hogy mindez hogy néz ki, ebből a szempotból melléktermék.

A törzs attól szép, hogy működik, a hasizmok erősek, mert erősen tartanak. Aki nem használja a testét az eredeti tervnek megfelelően, az szerintem olyan, mintha a mérnöki tervezés kifinomult csúcsát jelentő iphone-jával szögeket verne be. Hiszen a telefon arra is alkalmas.

Szerintem arra használjunk egy rendszert, amire tervezték. Az iphone-t telefonálásra. A testet mozgásra. Az iphone nem lyukad ki, a test hű marad az eredeti tervekhez :-) .

kapcsolódó bejegyzések:

Anya vagy, nyughass!

Ki ez a csaj?

Itt lehet velem mozogni:

Videóim az edzésekről, csatlakozz!

tematikus edzésvideók, már a szüléstől: https://www.youtube.com/user/kulcsarvajdaeniko

Facebook- kövesd az oldalt, így tudsz az órákhoz/workshopokhoz csatlakozni: https://www.facebook.com/AnyaTest-543866139123883/?fref=ts

Facebook- zárt csoport, ahol ezekről beszélgetünk, lehet kérdezni, konzultálni: https://www.facebook.com/groups/845765598812237/?fref=ts

Ezt olvastad már a hátfájásról?

Nem nagyon ismerek olyan frissen szült anyát, akinek ne fájna a háta. Kisgyerekes anyát sem, az idősebbeknek szinte mindig, és ha hozzávesszük az ülőmunkát végzők tömegeit, gyakorlatilag alig párezer ember marad, akinek NEM fáj a háta Magyarországon :-) Univerzális problémáról van szó, amit egyirányból gyakorlatilag lehetetlen megoldani: az emberi szervezet, a BIOGÉP egyszerűen nem erre az életre alakult ki az evolúciós százezer évek alatt. Nem arra, hogy előregörnyedve üljünk, cipővel betonon járjunk, féloldalas táskákat cipelve liften menjünk az elsőre is. Hosszú gondolatkör ez az ember biológiájának alakulásáról, de most nézzük ennek csak egy kisebb szeletét: hátfájás a szülés után.

Konkrétan az én két gyerekemet nézve: az első gyerekem első évében gyakorlatilag folyamatosan fájt a hátam. A második megszületése óta egyáltalán nem fáj.

Elmondom a különbségeket.

Boriszkát lelkes elsőgyerekes anyaként egyfolytában hordoztam, saját babakocsink talán másfél éves koráig nem is volt. Egyrészt tomboltak az anyai hormonok: úgy éreztem, még a babakocsiban is TÚL MESSZE lenne tőlem, nem tudnám folyamatosan átölelni és megvédeni BÁRMITŐL az én drága magzatomat. Másrészt némiképp zaklatott idegrendszerű babaként a hordozást nagyon szerette, harmadrészt akkoriban a Gellérthegy aljában laktunk, rendes járda sok helyen nem volt, ellenben mindenhova lépcsők vezettek- praktikusan is sokkal egyszerűbb volt magamra kapni, mint hosszas kerülőutakon lavírozni. Rugalmas kendő, aztán hibrid hordozó, sokáig elöl, aztán hátul, ez volt amenet. Ez eleve jó nagy megterhelés (mindkét gyerekem nőtt, mint a gomba az esőben, és ennek megfelelően hízott is), ráadásul a hordozás még ennél is súlyosabb, ha az ember egy db lakáskulcsnál, egy telefonnál és ezer forintnál többet visz magával: a gyerek mellé cipelheti a cuccokat is ( fel a negyedikre, ahol laktunk).

Tudom, hogy az indiánok is, és a kötődés miatt meg méginkább, és a gyerek kapaszkodóreflexe is mutatja hogy hordozásra születtünk, és IMÁDTAM hordozni, meg persze nagyon precízen felkötöttem a nagyon jó kendőket. És közben a hátam majd leszakadt,úgyhogy szép lassan leszűrtem a tanulságokat.

Tanulság 1: hét kiló fölött nem szabad elől hordozni, ezt eléggé mondják is, mégis rengeteg anyukát látok akár tizenkilós gyerekeket cipelni így. Ennel egyszerűbben nem is lehet előállítani a hátfájást, ha az a cél :-) Tudom, hogy így könnyebb megigazítani a félrecsúszott sapkáját, betakarni a fejét ha alszik, és egyáltalán ,észrevenni ha alszik :-) De sajnos a fizika attól még fizika marad.

A hátnak ez nagy súlynál maga a borzalom, még súlyosabb a helyzet a gátizmoknál (Kriston Andi visszaérő intelme ez!!) azokat is- mint minden cipelés, emelés, egyáltalán minden függőleges helyzetben végzett terhelés, nagyon megterheli.

Úgyhogy a második gyerekemnek pár hét után vettünk egy szuper babakocsit, travel systemes és könnyű mint az álom, atyaég, ez mekkora találmány! Tolni lehet, és mg a cuccokat is gyömöszölni, leülni egy székre nyugibanés inni egy kávát, ha elaludt! nekem ez új most.

Csak napi pár percet hordtam elől, kivártam amíg hátra lehet kötni ( azaz tartja a fejét), akkor kezdtem el többet magamon vinni.

Tanulság 2:

Szoptatás közben ne görnyedj előre, ha megoldható!

A másik súlyos csapás a hátamra a szoptatás volt: remekül tudtam a síró gyerek szájába betuszkolni a mellemet 5 mpes részidővel- és aztán a következő félórában maradhattam a lehetetlen helyzetben, félkönyéken támaszkodva, előregörnyedve. Most először ÉN helyezkedek el, hátradőlve, könyök alá párnát igazítva. És ameddig csak lehetett, fekve szoptattam -ennek valami matematikai összefüggése lehet, hogy a gyerek fejnagysága meddig aránylik úgy a mellhez, hogy ez kényelmesen megoldható, tudom, hogy egy idő után már valahogy nehezen megy.

Tanulság 3:

-na, ez a legegyszerűbb része talán. Mozogj! amint csak van rá időd, energiád, fizikai lehetőséged. Nézd meg a videókat, csináld rendszeresen , tele vannak erre kitalált gyakorlatokkal. A meggörbült hátat meg kell nyújtani, a gyenge hátizmokat meg kell erősíteni, magától nem fog kinőni az izom, úgyhogy hajrá.

+1 Ezen felül az olyan klasszikusok is, mint az úszás és a masszőr is sokat segítenek.Ezzel szerencsém volt, uszoda kb 2 percre van a lakásunktól, benne a nem annyira ügyes, de bejelentés nélkül is fogadni kész masszőrrel- vészhelyzetben aranyat ér. Megpróbálom havonta egyszer beiktatni, gyakorlatilag ez sosem jön össze, úszni még csak eljutok hetente, a masszőrhöz 2-3 havonta, és akkor után olyan jó, hogy megfogadom, hogy ezentúl járok rendszeresen, mint a kisangyal.

ajánlott videó: 10 perces hátfájás elleni gyakorlatsor: IDE KATTINTS

++1  Nézd meg a trükköt, hogy a hosszas előredőlős szenvedés helyett milyen egyszerű mozdulatot találtam ki a gyerek háti hordozóba rakására. IDE KATTINTS

Jaj, nagyon ismerem. Ezekkel meg kell küzdeni.

Korábban már írtam erről a facebookon: "Oké, tudom, hogy nem egyszerű. Nekem erre teljesen őrült megoldásom volt sokáig: az első gyerek megszületése után a nap első fix, nyugalmas időpontja az esti lefekvés és egyebek után következett, ezért majdnem egy évig este fél 11 és fél 12 között gyakoroltam. Aztán a munka miatt ez már nem volt tartható, plusz kicsit untam a csillagfényes mozdulatokat, meg szerencsére a gyerek is nőtt, így a következő évben az otthoni gyakorlás mindig este 7 és 8 között volt ( ekkor volt a napi egy órában engedélyezett mesenézős idő). Közben elkezdtem tanítani, meg kicsit tréningezni, ezért heti párszor azért világosban is megmozdultam. Most új felállás van, este héttől a kisebbik gyereket fürdetem meg fektetem. Az új rendszer még alakul."

- na , ez volt úgy kábé két hónapja. És az új rendszer azóta még mindig alakul, ami azt jelenti, hogy totálisan összevissza gyakorolok, hol délután ( mikor a nagyobb oviban van, a kicsi meg alszik vagy sikerül valakit berántani hogy vigyázzon rá) , hol ismét éjjel ( ez hősies, akaraterőt próbára tevő verzió). Napközben több az energia, éjjel nyugodtabban és elmélyültebben lehet gyakorolni- tehát, a megrögzötten pozitív irányból szemlélve, mindkét megoldás jó :-) . Viszont az elmúlt két hét drámai változásokat hozott.

Először is, nagyon ritkán vagyok beteg, de most egy kikúrálhatatlan felsőlégúti izé miatt nonstop orrfújás, majdnem-láz és néha hidegrázás jelentkezett folyamatosan, emiatt persze aludni sem nagyon tudtam.

Másodszor, Gyuri még mindig éjjel-nappal filmet forgat, most épp egy indiai akciófilmet, sosincs itthon, leginkább az olyan kritikus reggeli elindulás-esti lefektetésnél hiányzik baromira a támogató jelenlét ( meg hogy valakinek legalább egy fél percre kezébe lehessen nyomni, legalább az egyik gyereket)

Harmadszor, költöznünk kell, úgyhogy lakásokat nézek élőben és a neten, nonstop.

Mindez így együtt azt eredményezte, hogy jó tíz napig csak tessék-lássék mozogtam, úszni se mentem,aztán esett a az eső, úgyhogy még bringázni se tudtam- teljes gáz.

Volt már ilyen, és tapasztalatból tudom, hogy 8 és 10 nap között húzódik az a határ, amikor egyszer csak megrázom magam: na most már elég legyen. Ebben segít, hogy ekkorra mindenféle apró izomfájdalmak szoktak előjönni, a nemmozgás következményeképp: hátfájás, begörcsölt nyak és váll, és az izgalmas nevű, de annál kellemetlenebb körtefejű izom-szindróma.

Most is így lett.

Először hétfő este 11-kor sikerült úrrá lenni a krízisen: még csak 20 percet, még nem intenzíven, még inkább nyújtva, de gyakoroltam. Másnap álmosan is olyan jó volt, hogy kedd este ismét, majd szerdán kétszer is: nappal intenzívebben, este macskásabban elnyújtva.

Az a jó ebben, hogy azt, hogy kb 20%-al álmosabb vagyok, nekem bőven ellensúlyozza, hogy viszont kb 180%-al energikusabb. Az ég kékebb, a fű zöldebb, az izmaim nem fájnak, és jó lesz a lelkiismeretem is, eltűnnek a rémképeim a lassan összecsoffadó izmaimról, megereszkedő csigolyáimról, tónustalan, plötyi testemről.ű

Van egyébként egy kiváló mondás, jógás körökben ismert, a kedvenc motivációs mantrám:

Mikor a legkevésbé van kedved gyakorolni,akkor van a legnagyobb szükséged rá.

És igen, ennyi. Ezek a jógik nagyon értik.

(és, mivel 22. 46-van, bele is kezdek)